1936. júl. 2. - 2002. ápr. 10.) színész, humorista, előadóművész. 1955-60 között a kőbányai téglagyár színjátszó csoportja, 1960-63-ig a debreceni Csokonai Színház tagja. 1963-tól már önállóan, parodistaként lépett fel, mind több helyre hívták. 1969-82 között a Mikroszkóp Színpad, 1983-tól a Madách Színház tagja. 1970 óta a legnépszerűbb, legkeresettebb magyar humorista, egyedülálló jelenség, intézmény. Szakmájának vitathatatlanul és általánosan elismerten királya. Egyetlen szakmai besorolás sem érvényes művészetére. Foglalkozása egyszerűen: Hofi. Szövegeit senki más nem mondhatná el. Tulajdon képére és hasonlatosságára csiszolta a napi aktualitások ihlette poénjait. Estéről estére képes volt másfél órán át egymaga a tombolásig izzítani mindig zsúfolt nézőterének hangulatát. A színpadról "bratyizott" a publikummal, mindenkit gátlástalanul letegezett, egyaránt haverja volt az akadémikus és a segédmunkás. A mindenkori hatalmi elit gőgjét, a pöffeszkedő ostobaságot gyilkos hevülettel, megsemmisítő fölénnyel röhögtette ki. A kérlelhetetlen lelkiismeretességgel előkészített rögtönzései példás műgonddal, ritmusérzékkel, precízen adagolt pszichológiai előkészítéssel születtek. 1971-től hat aranylemeze jelent meg. A Rádiókabaré szilvesztereinek állandó sztárja volt.

(Humorlexikon 2001, szerk. Kaposy Miklós - Tarsoly Kiadó)